Vérben forognak az ?rült fogak.
Önmaga körül kering a tengely.
Éjszakába vesz?en kattog a
gépezet, ezer monoton henger.
Miként a végóra mutatója,
cirkulálnak a vérvörös körök,
torz szerkezet millió rugója
nyúlik, érzések árja hömpölyög.
A kezdet s a vég fogaskereke
akad más világok fogaiba,
mozgatva a mindenség motorját.
Agyamban egy emléket keresek,
a vast?z ég, és ? tovarohan,
s a kerekek rekviemem zúgják.