Mikor a Holló fehér volt, úgy látta, a nap túl fehér.
Magában eldöntötte, hogy túl fehéren ragyog.
Elhatározta, hogy megvív vele és legy?zi.
Összeszedte minden erejét,
mit dühe megsokszorozott.
Cs?rét a nap középpontja felé irányította.
Kacagott, célzott, majd
támadásba lendült.
A támadás pillanatában a fák hirtelen
megöregedtek, az árnyékok megnyúltak.
De a nap csak er?sebben ragyogott…
Fénye megsokszorozódott, s a Holló feketévé változott.
Kinyitotta száját, de ami kiáramlott bel?le, fekete volt.
„Fel, fel" – mondta, –
„Hol a fehér fekete és a fekete fehér, én gy?ztem."
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
Crow's Fall
When Crow was white he decided the sun was too white.
He decided it glared much too whitely.
He decided to attack it and defeat it.
He got his strength up flush and in full glitter.
He clawed and fluffed his rage up.
He aimed his beak direct at the sun's centre.
He laughed himself to the centre of himself
And attacked.
At his battle cry trees grew suddenly old,
Shadows flattened.
But the sun brightened-
It brightened, and Crow returned charred black.
He opened his mouth but what came out was charred black.
"Up there," he managed,
"Where white is black and black is white, I won."
