Korán kelt másnap. Talán a kávé miatt. Vagy tán csak eddig bírta az álommal való birkózást.
Levetette a gönceit, mit tegnap oly lustán magánfelejtett, szennyesbe dobta s elindult a fürd?be.
El?tte meg betekintett a hálószobába, hol már ébredezve fészkel?dött az asszony. De még egy fél óra volt a vekkerig.
Lezuhanyozott, hajat, fogat mosott, megborotválkozott s mire mindennel elkészült, már reggelizett a n?.
– A kanapén aludtál? – kérdezte furcsán.
– Igen. – válaszolt reggeli rekedtséggel a férfi.
A n? reggelizett tovább. A férfi vizes fejét törölte borzosra.
Aztán újra a n?:
– Nem akartál felkelteni?
– Nem – dörmögte Tibor a tükörb?l visszanézve.
Csend lett. A n? nem szólt.
Tibor se várta már.
„Régen más volt ez is." – gondolta s törölközött tovább.
A n? lassan befejezte a falazást. Elpakolt maga után és igyekezett a fürd?be. S ahogy elvonult el?tte abban a lenge fehér blúzban és alsóban, kivillant feneke piros almája.
Tibor utánanézett s a lány rá.
Megdermedtek egy kicsit mind a ketten. A férfi állt, kezében a törölköz?vel, vizes tincsei félig a szemébe lógva, a n? álmosan hunyorgott a résnyi ajtóból.
– Kávé van? – kérdezte kapkodón Tibor.
– Nem tudom – felet a n? és becsukta maga után az ajtót.
Tibor nézte a csukott ajtót. Keze még szorította a törölköz?t.
Tudta hogy nincs kávé. ?itta meg tegnap.
Aztán a gázhoz lépett. Kávét f?zött, kiöntötte egy csészébe, egy cukor és egy csöppnyi tej. Így szerette. S már ment is az erkélyre. Rágyújtott, elszürcsölte a kávét s vissza a konyhába. Leült az asztalhoz, el?kapta a tegnapi újságot, s olvasta. A n? már fodros ruháját igazította a tükörben, vállára kapta a táskáját, s már csak az ajtóból fordult vissza.
– Nem jössz? – kérdezte.
– Nincs ma órám, csak délutánra megyek. – felelt az újság mögül Tibor.
A n? nem szólt semmit. Behúzta magaurán az ajtót, suhogó combjait és sarkas lépteit visszhangozta a lépcs?ház, s kongó szoba.
Aztán már azt sem.
Röpke szünet után összehajtotta az újságot, a táskájához ballagott s kikapott egy maroknyi papírt.
Leült, egyik kezében a köteg papír, másikban toll. Firkálgatott, jegyzetelt vagy egy fél órán keresztül.
Aztán a köteg felét keresztben félbe hajjotta a másikfelének, s visszarakta a fekete kézitáskába. Cip?t vett, kabátot s ment.
Mögötte üres maradt a szoba.
Üres és hangtalan.
Folyt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Kastély Máté