A smucig
párhozamos dimenziók
rajtunk spórolnak egy araszt ma,
és a siheder parasztma
éjragállyá duzzad,
tohonya tudatokra támad
a képcs?hurut.
Gombszeánszon megidézzük
a képcs?gurut,
hogy szerelemcisztára uszítson
banzájkapszulát.
Erjedt egységáron kapsz
bulát,
csak légy ott a liezon,
ha a strigulázás sármja
neked nem marcona.
Taktikán és
nemharcon a hangsúly,
ósdi rituálé
a békeszerz?dés,
tarkóközönségnek pantomim,
így inkább magánzó
lettem,
stikkes sivatagi partizán.
Tyúkanyóként pesztrál
családnyi mostoha pord?ne,
talán e tévelyg? kor b?ne,
hogy ideálokkal piknikezünk
a gejl pusztaságban,
hogy fénykocsányos sálban
agonizálok
a városi múlt-túrán,
míg a boltkóros kultúrán
népek kér?dznek,
harácshájjal kényeztet
a kirakat,
és státuszukázt bömböl
a média.
Igaz, a fogyasztót megvédi a
függ?ség,
halandóságra addikció
vagy nyegle közöny a szérum,
szóval mióta nem dajkál végletekbe
a csitri n?kokain,
ugróiskolát nyitottam
a semmi k?fokain.
