Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Leleszi Balázs Károly
Porban éljük napjaink,
gyékényünk nyílt koporsó,
bevalljuk félünk, s?r? siralmaink
közt szánk éhségt?l kinyíltan tátong,
gyülevész had, arcunk árkaiban
napfény-tályog, a titkot,
a kimenekedést keressük,
de csak néhány csenevész bokor
tanúsítja, hogy ahol létezünk,
minden ami él, remél.
Kegyes Urunk, könyörgünk
segedelmedért!
Reszketünk a távollét idején,
a liftaknák, a biciklitárolók mélyén,
és ha zárban kulcs kattan,
?zötten gömbölyödünk össze
viharvert csuháink alatt, megriasztja
bels?nket minden kis nesz-rejtelem,
mozdulat, s még virradta el?tt
távozunk, megfejtenénk a repdes?
madárkák lágy hangicsálását,
de sót kever a járás a szomjhoz.
Felséges, nézd életünk romlását,
áldásod szálljon reánk!
Engedd bémenni szolgáid tágas
helyekre, jövünk nyirkos pincéken
és elképzelt ligeteken át, mid?n
felaprózott sikolyok és holtak
csordái baktatnak fejünkben, segély
minket Megtartó, hogy ne vaksin
tapogatózzunk zeng? tornácaid felé,
Te valál kútfeje reménységünknek,
nincs Hozzád senki hasonló, er?sítsd
atyai szerelmedben életünket.
Seregek Ura, hallgasd meg
esdekl? könyörgésünket!
