Lusta pihe száll fehéren,
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.
Lusta pihe száll fehéren,
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.
Durván harap a leveg?,
számomra alig hihet?,
hogy érzem illatát.
Vége lett a hosszú ?sznek,
dermeszt? hónapok jönnek,
talán el sem hinnék,
hogy elmegy, bár nem örökre…
Csak ólmos, jéghideg ködbe
bújik a hegyvidék.
Reggelre ráfagy a pára
a vénséges szilvafára
a csendes udvaron;
fülelek: hogyan, s mit beszél
nekem a csíp?s, téli szél…
Zúgását hallgatom.
Alattam megroppan a dér,
jöv?re úgyis visszatér
a napsugár-tenger.
A fákhoz temetem magam,
addig nekik súgom szavam:
Itt van a november.
2006-11-03
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Rácsai Róbert
