Régi álmok mellé, most újakat temetek:
elátkozott könnyeimből
tüskés bogáncsok
kelnek életre.
Széttépem a vágyakat –
nem akarom öledbe hullatni -:
testemre végleg rátapad,
mi mindentől eltaszít.
Eret vágott képzeletemen
egy szó,
ami soha sem volt enyém,
az hozzám nem való:
vergődő vérröggé vált a simogatás.
Álmaim mezején teljes a pusztulás.
Még nem mondtam el,
még nem tudod, hogy napról – napra
messzebbre távozom:
neked ez sok, nekem kevés.
Elégett bennem a régi szenvedés,
és helyette újak születtek,
mélyebb barázdát húznak létemen.
Letagadom,
hogy beleívódtál a lélegzetembe,
hogy hozzád érni félnék,
mert többé már nem lennék
önmagam.
Régi álmok mellé most újakat temetek:
az elrozsdásodó éveket nélküled viselem.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Ruder Jana
