Serfőző Attila : Archaikus Apolló-torzó

 

 

 

R.M. Rilke

 

Titok marad a csodás fő

melyben álmait szőtte. Ám a

csonkult teste izzik akár a lámpa,

elfojtják de fénye egyre nő

 

konokul ragyog. Sugárzik a feszes mell,

lágy mosolygón csípőjére fordul,

s hirdeti kiben álnok kétely dúl,

– e sötét ágyék még hogyan tüzel.

 

Különben buta kő lenne, hallgatag,

 váll alatt átlátszó tépett tag,

nem csillogna, mint ragadozók bőre.

 

S minden szegletéből nem törnének fények,

mint éjjeli égbolt: összes pontja rád les.

Élj másképp, mától nem kell félned.

 

 

 

Rainer Maria Rilke (1875-1926)

 

Wir kannten nicht sein unerhörtes Haupt,

darin die Augenäpfel reiften. Aber

sein Torso glüht noch wie ein Kandelaber,

in dem sein Schauen, nur zurückgeschraubt,

sich hält und glänzt. Sonst könnte nicht der Bug

der Brust dich blenden, und im leisen Drehen

der Lenden könnte nicht ein Lächeln gehen

zu jener Mitte, die die Zeugung trug.

Sonst stünde dieser Stein entstellt und kurz

unter der Schultern durchsichtigem Sturz

und flimmerte nicht so wie Raubtierfelle;

und bräche nicht aus allen seinen Rändern

aus wie ein Stern: denn da ist keine Stelle,

die dich nicht sieht. Du musst dein Leben ändern.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 549 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.