a hajnal lába elé térdel az éjjel
vörös zománcmedálként függ
az ég alján a Nap
szempillaerd?m s?r?je mögött
sötétre színezem álmaidat
langymeleg iszapágyban süllyedsz
egyre lejjebb
minden ölelés mélyebbre visz
ment?öved vagyok
s gyilkosod ha j? a reggel
de addig ne engedj el
szoríts még
szoríts…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Tóth Katalin