csurai zsófi : porcelánok közt

fáradt voltál
és úgy törtél össze
hogy közben azt sem
vetted észre
lila lett az ég
és a diófára
egy varjú család költözött
csak lüktetett benned
azaz ellenállhatatlan valami
és én olyan mélyre zuhantam
a konyha padlóján
hogy csak a kezem látszott ki
mégis szeretni akartalak
és annyira beléd égni
hogy holnapra
elviselhetetlenül fájjak.

(ilyenkor annyira félek tõled)

Legutóbbi módosítás: 2007.11.29. @ 04:39 :: csurai zsófi