— Jaj, de kellemetlen nekem erről beszélni, de csak meg kell mondanom!
— Mondjad Gyuszikám, mi bánt?
— Szóval…, hogy is mondjam, na…
— Mondd már!
— Beszélnek rólunk.
— Mit beszélnek, Gyuszikám? És ki?
— Hát, hogy mi ketten, izé… együtt járunk.
— Miiii? Én biztos nem! És egyáltalán ki mond ilyeneket és honnan veszi?
— A patikusnő, az Ági kérdezte tőlem, hogy igaz-e? — amikor kötszert venni mentem be hozzá.
— És te mit mondtál?
— Én is azt kérdeztem, honnan vesz ilyeneket?
— És?
— Hogy ő is hallotta, meg láttak bennünket reggel együtt érkezni és délután együtt elmenni. Az én autómmal.
— De hát én az utasod vagyok, mint a Klári meg Tibi! Most mit tegyünk? Nekem soha sem jutottál az eszembe, mint férfi, mint szerető?
— Ne is törődjünk velük, a pletykálkodókkal. Nekem te tovább is kedves jó kollegám vagy.
— A feleséged mit szól?
— Gondolom, még neki nem szóltak. De tudod mit, este átmegyünk hozzátok és megbeszéljük. Jobb, ha nem a falutól hallja meg!
— És utána mi lesz? Nem ülök be többet az autódba!
— Dehogynem. Majd elfelejtik, ha látják, hogy nem törődünk velük. Tudod: minden csoda három napig tart.
— Átjöttök ma este?
— Igen, igen.
— Hétvégén kimegyek apám nyaralójába. Nem jönnél ki te is?
— Kettesben veled?
— Hát, persze! Ezek után…
Legutóbbi módosítás: 2007.11.03. @ 10:42 :: dr Bige Szabolcs-
