dr Kocsi Katalin : 71.

Gyermeknyi id?vel vagy t?lem távol,

Látszólag már senki nem gyászol.

Ölemben a jöv?m ölelem, kezemmel

A gyökeret keresem s hiányod a

Könnyeinket már a dac mélyére húzza,

Visszatérni már soha nem lehet,

Bennem bánatként, benned sebként

Hentereg az el nem mondott

Szósereg.

Anyám, egyetlenem, véd?m, szárnyam

Nem lelem. Mondd, hogy legyek

Gyökér, törzsként nem is voltam veled.

Beszélj, adj jelet!

Bánat üli meg a szívemet, b?ntudat,

Hiány járja be a lelkemet. Kereslek.

Kereslek de nem talállak, légi várad

Templomában remélem Apám ismét

Veled lehet, s égi templomot emel

Neked. Áldás óv, mert Isten szeret.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.11.18. @ 20:47 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.