a játékból ki lehet állni…
Vak voltam,
nem láttam,
hogy szemeidben
csak szikrák,
s nem
láng lobog.
Szerettelek,
odaadtam
az ártatlanságomat,
cserébe
nem adtad
Magadat.
Lelkem
lelkedet
nem lelte meg,
tested
testemet
akarta.
Játszottál
Velem,
s kés?n jöttem rá,
hogy
a játékból
ki lehet állni…
Zuhantam,
a mélybe
húzott
a mocsár.
Mikor már
azt hittem
végem,
Te szólítottál.
Kezed
elkapta kezemet,
testemet
így a kárhozattól
mentetted meg…
Vak voltam,
nem láttam,
hogy
a gonosz létezik,
de Te tudtad,
hogy
a nemlátható világ
uralja a láthatót…
Legutóbbi módosítás: 2007.11.09. @ 04:45 :: Dvorák Etela
