Gondoltam, megírom a viszonyunkat Kickic-el és a kölykeivel. Viszony, amely miatt a szomszédaink egy kicsit bolondnak tartanak bennünket, mikor a körülöttünk sündörgő négy macskával elindulunk esti sétára.
Igen ám, de hogyan írjam meg? Soha az életemben nem jutott volna eszembe, hogy magamról a feleségem nevében írjak, úgy, mint ahogyan az „Én kicsikém”-ben Hrábál úr tette, és így meséljem el az Etán kandúrral való dolgokat.
Sokat törtem a fejemet, hogy nekem miért nem jut ilyesmi az eszembe? Az egyetlen magyarázat az volna, hogy csak néha-néha iszom egy pohár bort vagy sört, a második már nem ízlik, Mig Hrábál úr a „Foghíjak”-ban legalább egy hordó sört ivott meg, nem is szólva a tetemes mennyiségű slibovicáról.
Hašek úr is ott üldögélt a „Korsóhoz” nevű intézményben, és Palivec a kocsmáros egyik korsó finom pilsenit. a másik után csapta gorombán az asztalra, miközben a legyek Ferenc Jóska képével voltak elfoglalva, Bretschneider pedig a Radecki indulót, és a ott ülők beszélgetéseit hallgatta. Itt született meg „Svejk, a derék katona”, és miután bevonult a világirodalomba, még Otto Katz is megbékült Hašek úrral, aki olyan csúnyán kiírta, a jónéhányadik korsó sör után, amit együtt megittak.
De nem akarom, hogy valaki is azzal gyanúsítson, hogy valami bajom van a csehekkel. Ezért rögtön le kell szögezni, hogy a szomszédos bajor sör sem rosszabb, és arra felé sem pohárból isszák. Lásd az „Oktoberfest” literes korsóit.
Ha már elindultam ezen az úton, Hemingway urat sem hagyhatom ki a kutatásaimból. Csak olvasni kell, hogy az ember rájöjjön, hogy hány üveg whiskyt ivott meg a bikaviadalok előtt és után. Kubai villájának minden szobájában volt egy bárszekrény, benne az ihletet elősegítő flaskókkal.
Ezek után már nem is merem az orosz irodalmat elemezni, mert a végén még rám kenik a sovinizmust. Mégis meg kell említenem a nemrég megjelent Dovlatov urat, akinek a „Zoná”-jában hatalmas mennyiségű vodka szívódott fel, a szívós szereplők és az író által egyaránt.
Ezek után súlyos gyanú ébredt bennem, hogy a sokat hajtogatott szlogen, mely szerint a szesz öl és butít, nem mindenütt állja meg a helyét. Például ha a Modigliani albumomat lapozgatom, talán még elfogadom, hogy öl — karöltve a tüdőbajjal —, de hogy butít!?
A sok elméleti előtanulmány után, a valós helyzet konkrét elemzése céljából, megvizsgáltam a Johnnie Walker üvegemet, amit egy évvel ezelőtt kaptam. A mai napig sem sikerült kiinnom! Ezek szerint az idei irodalmi Nobel díjamról is lemondhatok, még ha meg is írom majd a macskáink meséjét a Héttoronyba.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Galambos Viktor