(Lee, Chang Hoo versének fordítása)
(Gyémànt)
A lét része a szenvedés maga –
Annak talaján kell megkeményednem.
A föld nedves és petyhüdt,
Büszkeségemet félretéve
Kitartóan er?sítem gyökereimet.
Mely mindenhol befedi a fekete köveket.
Csak miutàn a moha viràggà vàlik,
A keser?ségédes mézre vàltozik,
Juthatok el hozzà.
Egyszer? mozgàsokból születnek az újak ,
Melyek fegyveremmé vàlnak az ismeretlen jöv? ellenében.
Ha egyszer elfordítom testemet,
Nagyerej? tornàdó rázza majd meg az eget.
Ha làbammal dobbantok a földbe,
A vilàg rezgése fogja legy?zni ellenfelemet.
A nehézség, melyet magàban rejt a nagy hegy,
Maga az id? méltósàga.
Alàzattal t?rte a megpróbàltatàsok hosszú nehéz soràt.
Talapzata szilárd k?zet,
Aki megismertem az élet nehézségeit,
S megkeményedtem àltala.
Tudnod kell mégis,
Hogy ez mégsem jelenti az igazi keménységet,
Csak a benne rejl? valószín?ség lehet?ségét.