Mindig elröpül az id?, mikor karodba zársz. Befúrom válladba fejem, te simogatsz szerelmesen. Rettegve várom, mikor mondod: Mennünk kell, kicsi Csillagom! Majd holnap találkozunk.
Az id? hazug, csalfa szeret?! Elhiteti: a perc örökké tart. Ha odagömbölyödök hozzád, nem választhat el távolság, nem mérgez hazugság, s nem kell úgy tenni, mintha … Szorosan zársz két karodba, s nem engedsz el soha.
Ó én álmozó! Nagy úr az id?! Mindig tovaröpül.
Legutóbbi módosítás: 2007.11.28. @ 10:02 :: Helen Bereg
Helen Bereg lánykori nevemből alakult ki, mikor elkezdtem verseket írni. Azóta ezen a néven jelenet meg két digitális verseskötetem Majd egyszer és Kétség címmel és a honlapom is ezt a nevet viseli. ÿ½?rok verseket, meséket és egyéb zöldségeket. ÿ½?gy túl az ötvenen elhatároztam, hogy híres leszek. Mivel még fiatal vagyok, hatvan éves koromra tettem az időhatárt. :)
Hogy te mit gondolsz erről az itt felkerült alkotásokból is eldöntheted, vagy megtalálod az összes firkálmányomat a honlapomon. :)
ww.helenbereg.hu
Ica
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat