Egyszer volt, mert különben ez a mese nem lett volna egy állatkereskedés Pécsnek városában. Az ablakában egy akváriumban élt nyolc táncoló egérke. Picik mindegyik, mint egy méretesebb makk, vagy egy nyeszlett gesztenye. No a színük nem passzolt egyikhez sem, hófehérek voltak, és itt-ott fekete foltocska elszórva rajtuk. Délutánonként mindig volt egy kislány, aki megállt a kereskedés ablakánál és nézte, hogyan futkároznak körbe-körbe. Nagyon szerette volna ?ket. Addig mesélt anyukájának lelkesen, szeretettel az egerekr?l, mígnem ? is kíváncsi lett rájuk. Egy szombat délel?tt azután együtt mentek megnézni a kisegereket. Csak a kirakat el?tt ácsorogtak. Az anyuka viszont nem az egereket nézte, hanem azt a boldog kis arcocskát, és úgy gondolta, ezt a boldogságot otthon is szeretné látni.
– Gyere menjünk be! Belülr?l is nézzük meg ?ket – indítványozta, és így is tettek.
– Jó napot kívánok! Miben segíthetek? – kérdezte az eladó.
– Szeretnénk venni két táncoló egeret – mondta az anyuka. No ha nem láttatok kikerekedett csodálkozó szemeket, akkor most láthattatok volna. Azután, meg látni kellett volna a csodálkozásból boldog mosolyba átváltozó gyerekarcot is.
– Milyen nem?ek legyenek? – érdekl?dött az eladó.
– Két lány legyen, mert nem szeretnénk kisegereket.
Az eladó felemelte a farkincájánál az egyik egeret, de vissza is tette. Jött a következ?, addig, míg két lány kisegér került be a kartondobozba. Ancsika magához szorította a dobozt, azután felemelte és bekukucskált a kis lyukon, hogy lássa az egereket, mit csinálnak.
– Adhatok még valamit?
– Igen. Kérünk eleséget is nekik, meg egy házikót, hogy tudjanak hol aludni. És forgácsot, alomnak.
– Más nem lesz?
– Nem. Ennyi elég.
Otthon el?került egy megüresedett akvárium és Ancsika berendezte az egerek új otthonát. Leült utána a padra és csak nézte ?ket. Az anyuka meg ?t nézte.
– Kitaláltál már valami nevet nekik, vagy halasszuk kés?bbre a keresztel?t?
– Nem, nem! Már tudom. Ubi Eugénia és Retek Eszter.
– Melyik az Eugénia?
– Amelyiknek a hátán van a fekete folt.
– Hát tudod Cicám én azt hittem egereket vettünk és nem zöldséget – mosolyodott el az anyuka.
– De anya! Tudod, hogy a törpehörcsög Paprika János, akkor nem lehet az egereknek sem másféle nevet adni, mint Ubi és Retek – méltatlankodott Ancsika.
Teljesen logikusnak hangzott. Eugénia és Eszer belakták az akváriumot. A házikóban aludtak nappal és össze-vissza rohangásztak este meg éjszaka. A házikónak egy ajtaja és két ablaka volt. Ezek a zöldségnev? egerek viszont ajtón be, ablakon ki, vagy ablakon be, ablakon ki futkosást játszottak. Semmi illemet nem hoztak magukkal. Szépen gyarapodtak. H?en nevükhöz mindenféle zöldséget szívesen rágcsáltak, de a saláta volt a kedvencük. Ezen kívül mindenféle magot szívesen ettek. Ancsika mérte ?ket. Karácsony el?tt Eugénia rohamos gyarapodásnak indult. Olyan volt, mint egy gombóc, és nem olyan, mint egy uborka. Eljött a karácsony este. Már megjött a Jézuska, amikor is Ancsika izgatottan szaladt be anyukájához.
– Anya! Anya! Gyere gyorsan! – húzta magával az anyukáját.
– Mi történt Babocska?! Mi ez a sürg?s? Ég a ház?
– Nézd! Kisegerek születtek. – mondta izgatottan Ancsa.
– Na ne viccelj velem! Mi két lány egeret vettünk. Nem lehetnek kisegerek! -hitetlenkedett az anyuka.
Karácsony szent estéjén tehát fény derült a gombócságra, mert négy kicsi csupasz egér volt az akvárium egyik sarkában. Kiderült, hogy Retek Eszter fiú. A neve viszont megmaradt, mert a keresztségben nyert nevet nem lehet csak úgy megváltoztatni. A két ifjú szül? testével melengette a kis csupasz kapálózókat. Az egyik?jük mindig ott feküdt rajtuk. Nem lehetett látni csak néha egy-egy lábacska bukkant el?. Azután két nap után bevitték a picurkákat a házikóba, mert elt?ntek az akvárium sarkából. Ancsika számolta a napokat.
– Kicsi Cicám! Ki kellene takarítani az akváriumot, mert igen büdösek már. – mondta az anyuka.
– Nem lehet Anya! Majd a nyolcadik napon.
– Miért pont a nyolcadik napon?
– Mert akkor kezd kin?ni a bundájuk, addig nem szabad bántani ?ket.
A nyolcadik napon neki kezdtek az akvárium kitakarításának. Anyuka felemelte a házat, de bizony a kisegerek csupaszok voltak, mert úgy látszik kés?n kerültek be a házba, megfáztak, és elpusztultak. Hiába a szül?séget tanulni kell az egereknek, meg a gazdiknak is.
Ubi Eugéni ismét rohamos gyarapodásnak indult, pedig már amúgy is akkora volt, mint egy jércetojás, de pocaktájon kezdett megint gombóccá alakulni. Nemcsak a súlyából lehetett sejteni, hogy megint kisegerei lesznek, hanem abból is, hogy olyan totyogós lett, nem rohangászott úgy, mint el?tte. Kaptak vattát az akváriumba és szépen telerakták vattapamacsokkal a házat. Fészket építettek. Meg is születtek a kisegerek. Most nem lehetetett látni ?ket, csak a hangjukat lehetett hallani.
– Hallod anya? – kérdezte Ancsika.
– Arra a csipogásra gondolsz? – incselkedett az anyuka.
– De anya!!! Nem is csipogás! – jött a méltatlankodás.
– Hát, én úgy hallom, hogy nem kisegerek, hanem kiscsibék születtek itt.
– Jajj! Olyan vagy! Ezek kisegerek. Bekukucskáltam és láttam a rózsaszín b?rüket. Hidd el, egerek.
– Na jó! Ha te mondod elhiszem.
Teltek múltak a napok. Ancsika, meg az anyuka is figyelték a hangokat. És a hangok csiviteltek, vagyis cincogtak. A nyolcadik napon takarítás következett és a házikót leemelve öt picike lóbabnyi éppen bundás egérke volt a ház alatt. A szemük csukva. Egymásba gabalyodva feküdtek. No egérmama, azaz Ubi Eugénia, és egérpapa, azaz Retek Eszter nagy ramazurit csináltak. Nem vették jó néven a felfordulást. Ismét eltelt egy hét és egyik reggelen megjelent a házikó ajtajában egy orrocska, majd kibukfencezett az alomból egy immáron makknyi fehér, apró fekete foltos egérke. Kés?bb még egy. Ã??k még nem rohangáltak, táncoltak, csak éppen a lábukat kinyújtóztatni jöttek ki. A kisegerek szépen gyarapodtak, és kezdett kicsi lenni a házikó a hét egérnek. Kaptak egy szép gombaházikót, ami jó tágas volt. Sok-sok vattapamacs is került bele. De nem ám azt csinálták, hogy a két házikóban szétoszlottak volna, hanem valamennyien átköltöztek az újba. Egyik este Ancsika és anyukája nézték együtt a viháncolást.
– Kicsim! Azt tudod, hogy nem maradhatnak itt az egerek? Ennyi egérrel, mit kezdjünk?
– Persze, anya! Már kérdeztem az osztálytársaimat, kinek kell táncoló egér.
– És?
– És a Rudi szeretne. – mondta Ancsika. – De ? Eugéniát és Esztert is akarja, és én ?ket nem adom.
– Igazad van – helyeselt az anyuka. – Ã??k családtagok. Elmegyünk az állatkereskedésbe, biztosan befogadják ?ket.
Valóban. Az állatkereskedésben megígérte az eladó, hogy ha majd kicsit nagyobbak lesznek, akkor átveszik a kisegereket. És az egérkék n?ttek, növekedtek. Már akkorák voltak, mint egy fürjtojás. Anyuka cip?sdobozba rakta ?ket és Ancsikával elmentek a kereskedésbe. A kis fürjtojások ottmaradtak. A kapott pénzb?l pedig kikerült Eugenia és Eszter étele, alma két hónapra. Ancsika pedig ezután ott leste, gömbölyödik-e az az egérpoci újra.
