Kabátom alá bújt a reggel.
Fázósan húztam össze magam.
Kezemben cigaretta égett.
Füstje ?sz hidegébe suhant.
Vánszorgott a nem múló id?.
Néztem a távolt, közeledsz-e?
Szememben jelen lett a jöv?.
Szívem vágyam filmjét pergette.
A távolban felt?ntél végre.
Néztem, jössz felém, mégis álltam.
Mentem volna, nem tettem mégse.
Lelkem ott hagyta ólomlábam.
Öleltél, s mondtad, baj hogy szeretsz,
Nélkülem minden perc fájdalom.
Megsimogatta arcod kezem,
Sajgó sejtjeimbe zárt karom.
Kabátod alá simultam az utca közepén.
Elt?nt minden, számunkra beteljesült a remény.
