Az istenek nem adnak többet, csak életet.
utasítsuk hát vissza, bármi is repít
minket a szférákba, hol lélegzetünk elakad,
mik örökkévalóak, ám virágtalanok.
Minden, mit el kell fogadnunk, csupán a tudomány,
s míg ereinkben lüktet a vér
és nem hal meg a szeretet,
menjünk csak tovább,
akár üvegtáblák: fényt áteresztve,
szomorú es?cseppek által áztatottan,
míg melegít a nap,
s a világból csak egy keveset tükrözünk vissza.
EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:
Não consentem os deuses mais que a vida
Não consentem os deuses mais que a vida.
Tudo pois refusemos, que nos alce
A irrespiráveis píncaros,
Perenes sem ter flores.
Só de aceitar tenhamos a ciência,
E, enquanto bate o sangue em nossas fontes,
Nem se engelha connosco
O mesmo amor, duremos,
Como vidros, às luzes transparentes
E deixando escorrer a chuva triste,
Só mornos ao sol quente,
E reflectindo um pouco.
