A n? már tökéletes
élettelen
teste elégedett mosolyt visel,
a görög végzet illúziója
hullámzik tógája
ráncain, meztelen
lábai mintha maradnának,
túl messzire jutottunk, itt a vége.
Minden holt gyermek
fehér kígyóként rá tekeredik,
mind egyenként megszállják
az apró, már üres tejes kancsókat,
visszahajtogatja ?ket testébe,
akár rózsaszirmokat, mikor a kert
elfásul az illat-vér csobog az éj
virágának puha, mély torkából.
A holdról nincs mit mondani,
alánéz csontcsuklyája alól.
?már túl elhasznált az ilyen dolgokhoz.
Feketesége megtörik, megreped.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
Edge
The woman is perfected
Her dead
Body wears the smile of accomplishment,
The illusion of a Greek necessity
Flows in the scrolls of her toga,
Her bare
Feet seem to be saying:
We have come so far, it is over.
Each dead child coiled, a white serpent,
One at each little
Pitcher of milk, now empty
She has folded
Them back into her body as petals
Of a rose close when the garden
Stiffens and odors bleed
From the sweet, deep throats of the night flower.
The moon has nothing to be sad about,
Staring from her hood of bone.
She is used to this sort of thing.
Her blacks crackle and drag.
