Néhányszor még
kitárulnak a fekete örvények,
azok az ismeretlen, ki-tudja-mit
is rejt? tárnák… Féltél t?lük,
mégis, mintha ott érezted
volna otthon magad. Persze nem,
nem három dimenzióban, egy
közigazgatásilag sehová sem
tartozó helyen.
A mutató azt mondja, kés?.
Ez a ketyegés is csak azt er?síti
meg, hogy valami nemsokára
robbanni fog… Vagy éppen nem
fog. Végignézek a helyeken,
ahol megfordultál, minden
apró helyen, ahol még ott ragyognak
valahol a hajszálaid, az ujjlenyomataid.
De nem, a fénykép kétdimenziós
valóságába sem hatolhat be senki…
Nézlek, egyre csak, mindenütt.
De a helyeden már valaki
mást találok.
Legutóbbi módosítás: 2007.11.30. @ 13:24 :: Kántás Balázs