Kőhalmi : Üvegtörpék

Nyomtatás

Fényt! Mondod, és engedem,
hogy felém fordítsd a lámpát,
ott vallass, ahol világos vagyok,
a csillogás egyértelm? igenlése annak,
mit akaratod, szándékod s jóindulatod
szerint cselekszel.

Kezd? üvegtörpék látják csak meg a csóvát,
olvasnak recehártyára írt profán könyörgéseket,
körtáncuk fénymozaikolt üvegharang,
de elfedi ?ket lepkék hímpora id?vel,
s már nem veszik észre sóhajok p?re
ragyogását.

Hétrét görnyedve sírnak majd ?k is akkor,
mert elveszett újra a Paradicsom,
kiszolgált, öreg üvegtörpék átlátszatlanságba halnak,
pedig fotononként csöpög a fénycsap homlokukra.
Veszteség lenne, ha most sorsukra hagynál.
Fényt!