Lengyel Joli : Gyermekkori emlék

Nyomtatás

Fából ácsolt pihenőhely

emlékembe visszajár:

kicsi gyermek voltam akkor,

arra ültetett Anyám.

Négy hasábfa volt a lába,

széles deszka kerete,

sodrony helyett erős lécek,

benne szalmazsák helye.

Jól megtömve friss szalmával

– ez volt egykor ágybetét -,

kellemesen friss illata,

amíg élek elkísér.

Nap érlelte gabonáknak

kapaszkodó gyökere,                 

az alföldi szép határ volt             

születésemnek helye.

Kaptam annyi jót és szépet

ami el sem mondható,

végig kísér életemen

az a jó útravaló.

Rám ölelte szeretetét

az én drága jó anyám,

puha bársony volt a lelke,               

öle volt a mennyország.   

Napsütötte rónaságban

égi tündér szavai,

varázslatos tág határnak,

védő, óvó szárnyai.

Nincs már olyan, nem találok

hozzá fogható helyet.

Álmaimban visszatérek:

ott még gyermek lehetek.