Újrahajtani az ágakat
kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre
hantjaim ködében
megfolyt fejfákon verg?d?
sebzett sasok között
kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre
tekintetem szilánkjain fecseg a határ
idegen szavak
idegen tüzek alkonya ez már
füstbe fojtva a jel
a megannyi rótt jel
az árva kopjafán
tornyok kuporognak bennem
kolompoló harangokkal
szétszéledt nyáj nyomában kongnak
s térdemre imádkozza magát
minden zsámoly
kopott székein a tájnak
kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre
hantjaim ködében
megfolyt fejfákon verg?d?
sebzett sasok között
kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre
újrahajtani minden ágat
mikor szelek költöznek a fákba
s ha majd bömbölnek a hegyek
a megszeppent csillagok is
a tó mélyére heverednek
