Konokulok csendben
szacsvaynak egy tollvonás volt
nekem ezeregy már b?nöm
kong bong zúgó terhe
a szívbe öntött harangszónak
kígyózik kötele
b?völ és hívogat
gyakran látom a hidak bogozta partokat
torony tövében
a fekete kend?k még mindig zokognak
lánc lánc mire vársz
hatvannégyet írtak pünkösd napja el?tt
lánc lánc mire vársz
az istent kilakoltatják
s látom néha
a f?zkupolákat is a körös parton
papírhajóim ott vesztegelnek
azok az irkanyüv? hajók
s a megfolyt bet?k mint könnycsepp
a ráncok árkaiba menekült arcon
ma beton fedi kiköt?met
s nem száll már páva a vármegye házra
semmi ködökbe mentünk
mentünk
röhögött rajtam a sors katapultja
s lett a kunság otthonom
s én kunver? lászló fia
konokulok csendben
folyótlan
