– Hangya vagyok, hangya ám!
szólt egy nap a hangya lány.
Elmegyek a vásárba…
a hangyáknak boltjába
Veszek én majd morzsácskát
s fonott fülű kosárkát,
a morzsákat belerakom
egy darabját el nem hagyom.
Hazaviszem, haza ám!
Hadd örüljön a mamám.
Látja milyen jó vagyok,
dicséretet is kapok.
El is indult vidáman,
de lépkedtek a nyomában.
Hangya fiú ott terem
– Kosárkádat én viszem.
Megvették a morzsácskát,
Kosárkába berakták,
hazafelé ahogy mentek,
hát egy kicsit veszekedtek.
Ledobták a kosárkát
s otthagyták a morzsácskát.
Arra járt egy éhes hangya,
az összeset mind felfalta.
Szegény kicsi hangya lány,
szomorúan sírdogál.
Hangya fiú elfut gyorsan,
húsz morzsát hoz izgatottan.
– Neked adom az összeset
csak ne lássak könnyeket!
A hangya lány felnevetett,
s otthon kapott dicséretet.
Minden kedden délután,
boltba jár a hangya pár.
Hideg napok mikor jönnek
a bolyba bemenekülnek.
Ha a nap süt melegen,
előjönnek szívesen,
Készülnek a hangyabálra,
Lakodalmi hangya-táncra.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Ruder Jana
