Más diadalmenete a te ékszereddel
feldíszítve örömmel dalol.
Te szólsz, vagy hallgatol…
Nevetsz a szemébe. Mással jön eléd.
?megtagadott… s elvitte er?d felét.
Száz kavics csikorog fogaid között,
lelked mosolya falakba ütközött.
Kicsinek érzed magad és ordítanál.
Nem kellettél. Mást csábítanál,
hogy elhidd… még ?rzöl értéket.
Mi neki nem kellett, másnak kiméred.
Kiméred mérged, s halott patkányt fogol,
minden, mihez nyúlsz meghal. Téged okol.
Az éhség gyötrelme most hozzád érkezik.
A Halál a Hazugság asztalán étkezik.
-T?nj el álom! Ébreszd a világot!
Sírom kövén az Öröm letesz egy virágot.
Én megragadom ?t, hisz még élete tart.
Illata újraéleszti bennem a dalt.
Legutóbbi módosítás: 2007.11.07. @ 09:39 :: Szemerszki István