Távoli hangok, beszédes mozdulatok,
az emlékezés gyönyörrel tölt el,
s míg tehetem, lélekben lélegzem veled.
Csak tudnám, hol kalandozol, s én
mire várok, mikor búsharanggá zendül
a tétova, lappangó vágyakkal teli szív.
Vártalak a kertben, hol nappal madár dalolt,
s az esti szürkületben, hol fátylat hord
a csillagszem? holdas ég.
Meglehet ébrenlétem képei fakók,
az agynak szüksége van álmokba
rejtjelezett érintésre, szeret? melegségben.
Mert ízlelem hiányod citromfalevelét,
átkozott gyümölcsének fanyar,
keser? nedvét minden percben.
Ám ajkad, negédes málnaszemek
mámorosan szétáradó igéje
oltaná szenvedélyem túlzó hevét!
De Te csak körbefonsz csalfasággal,
ármányos cinkosságod elveszejt,
s én csak átkozhatom, a sorsba rejtett végtelent…
/Hajdúdorog, 2001. október 3. Hajnali 1 óra 10 perc/
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Beri Róbert
