Lennék poros utca, hol végigvezet utad,
vagy alakodra vetül? bágyadt lámpafény.
De lennék hajadat libbent? langyos nyári szell?,
magasból árván figyel? sokcsillagos ég.
Bár volnék válladra hulló tölgyfának lombja.
Boldogítana ez a meghitt, közös utazás.
És záporok alkotta, bármely apró tócsa,
benne tükröz?d? arcod, röpke pillantás.
Lehetnék tested h?sít? leveg?je,
szirmok közé bújtatott, vadító illatfelh?.
Kedvesen szólaló selymes zenei hang,
mely bódító mámorral felkap és elragad.
Bárcsak puha-párna volnék, fejed támasza.
Habkönny? takaró, mely betakarja Álmomat.
S jó volnék szobád ?rjének, esti csendnek is.
Részévé válni napjaidnak, lehet nagyobb kincs?
Akarom, hogy legyek még nyikorgó ágy és ajtó,
leírt bet?k, szavak, mondatok, könyvek lapjain.
Kerti szék, melyben megpihensz hosszú út után,
hol öledbe veszed hóbundás kiscicád.
Változnék pincében érlelt, „vérszín?" borrá,
szomjoltó mámort adva neked.
Lennék ajkaid között lédús gyümölcs,
mely h?sítve árad szét benned.
De lehetnék ablakodon télrajzolta virág,
olvadozva párás leheleted nyomán.
Vagy nyári tájkép ecsetvonása a vásznon,
mit lelked rezdülésével csodálsz.
Lennék a mindenség e tüzes érzelemben!
Szárnyaló poéta, vadregényes messzi táj.
Soha nem csorbuló dicsfény? erély.
Kemenceforró szeret?, higgadt megnyugvás,
Lelked húrjain játszó virtuóz zenész.
Ám nélküled csak hangjegy vagyok a kottán,
magányosan zendül?, összhangzat nélküli zaj.
Lassan elfogyó dacos grönlandi gleccser.
Zsákmányát veszt? ragadozó szirti sas.
/Hajdúdorog, 2001. október 6. 23 óra 20 perc./
Legutóbbi módosítás: 2007.12.03. @ 00:08 :: Beri Róbert
