Blicc El?d éppen zötyköl?dött állva a metró egyik kocsijában. A még friss, meleg hot-dogját harapta ügyetlenkedve. Mindig vesz reggelente valami finomságot a Megnesz Elek utcai metrómegálló feletti kis büfében. Az ajtónak d?lve – ami mellesleg tilos – tömte magába a reggeli falatokat, amikor egy hirtelen lökés érte. A metrókocsi s?r?n tesz ilyet, ha gyorsan haladva kanyarodik. F?h?sünk sikeresen leette magát. Hosszú ketchup csík folyt le a fekete pulóverén.
– Legyen szíves, tudna nekem adni egy… – Amint megszólította utastársát zsebkend?t kérve, az végig sem hallgatta, felállt és arrébb lépett. Gondolta El?d, hogy legalább így helyet lehet szerezni, de most nem ez a legfontosabb.
– Elnézést, hölgyem. Tudna adni…
– Hagyjon békén, nincs apróm! – Pedig az áldozatunk nem t?nt hajléktalannak, de a hölgy is arrébbhúzódott. Még pár embert megszólított, de senki nem segített. Aztán a kocsi másik végéb?l elindult egy alak. Egy mackós, nagydarab, rövid hajú utas volt. Gondolta, hát megszólítja.
– Elnézést uram, tudna nekem segíteni?
– Természetesen. Mi történt a fels?jével? Összevérezte?
– Ó dehogy is. Leettem ketchuppal. – Fél perc er?teljes zsebben kotorászás után a segít?kész úriember átnyújtotta a zsebkend?t. Amíg El?d a foltot próbálta eltávolítani, addig az utas kérdést szegezett hozzá:
– Értem, uram megmondaná a nevét?
– Miért kíváncsi rá? – Ekkor az utas egy kék szalagot húzott fel a felkarjára.
– Uram, jegyeket, bérleteket kérek felmutatásra. Tudta, hogy a VKB járatain tilos az étkezés? Meg kell büntessem…
Legutóbbi módosítás: 2007.12.18. @ 07:50 :: Bódizs Péter