“…semmire kell? fecsegést asztal alatt megtaposom…”
édesapámnak szavaim hintem, az én bánatomért:
mint a fiad, látod el?tted lehajolt fejjel iszom
szép szavaid nap-nap után.
semmire kell? fecsegést asztal alatt megtaposom,
bár ezután nem tagadom,
tettemet úgy indokolom: hogyha figyelnél apu rám,
láthatod, én nem szeretem már a virágzó fadumád.
Megjegyzés: édesapámnak sok-sok jó tanácsot köszönhetek, azonban engem nem érdekel a politizálása és meg is szoktam neki mondani 🙂 A vers egy stílusgyakorlat, amiben csupa chorijambus-t használtam.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.19. @ 19:24 :: Bódizs Péter