A lélek ereje mérhetetlen. De mégis méri a bennünk lév? végtelent.
Mikor már megengedhetjük magunknak,
hogy csöndbe olvadt szavakkal beszéljünk,
s a némaság lágy ölelése közben
érezzük a hallgatásból sugárzó er?t –
mikor már érintés nélkül is feléled
ujjainkon társunk b?rének íze,
s a simogatás élménye kísér
az egyedüllét perceiben is, –
mikor sötét hangulatok közé is
bekúszik egy szem der?s csillogása,
s a bels? fény melegen átvilágít
a kedvetlenség nyomasztó falán –
mikor hallod egy másik szívnek
dobogását és érzed ritmusát
akkor is, ha nincs a közeledben,
akkor talán megtaláltad
a megmagyarázhatatlan lét
legtitokzatosabb jelenségének,
a lélek erejének a forrását,
a kifogyhatatlan er?t adó
szeretet delejes lényegét.
Mikor már megengedhetjük magunknak –
már szinte egy lett két lélek és szív –
mert id?tlen az összetartozás.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.25. @ 09:19 :: Bonifert Ádám