zsong odabent
indulat és téboly
ma kirekesztek
mindenkit magamból
hogy túléljem
ami túlélhetetlen
oson az éjszaka
mint valami lassú kín
egyre csak húz
magába húz a sötét
és az elviselhetetlenségig
gyötör a tudat
hogy reggel megint
nélküled kell visszaváltoznom
csak lennél végre
csak lennék végre
hát zsibbadj újra
érzéssé bennem
és csinálj csodát holnapra
akkor majd az sem fog fájni
mikor nyakamig
araszol a mozdulatlanság.
(látod, már nem is én vagyok)
Legutóbbi módosítás: 2007.12.06. @ 05:24 :: csurai zsófi