mint reggelbe
ragadt délután
a valami félkész
határán túl
olyan tünékeny
az igazi te
és a szemed
életben tartó
mélyzöld árnyaiban
tudom sosem létezem
mégis t?led vagyok
megbonthatatlan.
csurai zsófi : tünékeny
Tartalom másolása nem engedélyezett!