Jeremiás vállalja küldetését
Jeremiás próféta könyve 1. rész.
Megyek, Uram, ha szólni küld parancsod,
bár ifjú szívem még vívódva lázad:
a vének között eltölt szent alázat,
de hirdetem a Szót, a messze hangzót.
Megyek, hisz annyi irtani valóm van:
képmutatás, hazugság, néma bálvány.
Boldog leszek, ha földjeink határán
gy?l tépett gaz, romhalmaz nagy halomban.
Uram, majd akkor, ha pusztító tettem
a múltból semmit már meg nem hagyott,
s hogy Te akartad, csak mi tudjuk ketten,
mind ellenemre fújnak riadót
s romok helyébe még nem építettem,
csak ennyit mondj, Uram: „Veled vagyok!"
Bethlen, 1987.
Esti ima
Lankadt már a lebeg? csillag szárnya,
megpihenni a dombtet?re szállna.
Hajnalt remélve gy?lni kezd a harmat,
alvó szelet h?s barlangmély takargat.
Fáradt vagyok, pedig a dolgom tenger.
Te tarts ébren virrasztó kegyelemmel!
Szerelmed csillogjon a szavaimban!
Úgy legyen! Kérlek, Te mondd: „máris így van!"
Nagyvárad-Kolozsvár, 2000.
Luther, Zwingli, Kálvin
Hideg a k?. Sötét és zord a cella,
húsom véresre marta már a korbács.
Égi és földi jogtól elzárt lelkem
egy segélykér?, elhaló sóhajtás.
Az ablakomból éppen oda látok:
ott lenn a téren rengeteg az ember.
Rablásba rokkant zsoldosok hadához
asszony és gyermek közeledni sem mer.
Nem gyertyafüstt?l kormos minden itt benn,
s a szívem nem a félelemt?l reszket –
az éjre máglyák fénye vet világot,
és kirajzolja tisztán a keresztet.
Hideg a k?. Sötét és zord a cella,
de nem maradhat lelkem láncra verve:
a láncok egy szent Írást fognak közre,
s bel?le árad Krisztusom kegyelme.
Az ablakomból éppen oda látok:
a templom el?tt gy?l? romhalomba
zúzott szobor, szakadt kép, tört ereklye
hull. Tudják: nem látásé a hit dolga.
Nem gyertyafüstt?l kormos minden itt benn,
de a szívem égett el áldozatként.
A sötétben botorkáló világnak
Isten szerelme s dics?sége ad fényt.
Kolozsvár, 1993.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.27. @ 11:00 :: Dr. Péter Miklós
