*
A Vén Csataló
(Verzár Éva ötlete alapján)
Szomorúan áll a Vén Csataló.
Talán nem ilyen életet akart,
a zabostarisznya is félig üres,
az Ígéret Földje is mást takart.
Hatalmas csaták, víg nyerítés,
egyenes fejtartás, szép sörény,
egy rugás után dőlt a kerítés,
árkot ugrott egy korsó sörért.
Ö fiatal csikóként nézte a hegyet,
ugy érezte, csak egy álom marad.
Parnasszus tetején keresett helyet,
sokáig azt hitte a földhöz ragadt.
Ma fiával bohón kávézni megy,
Mosolyogva, boldogan ünnepel,
feljutott végre a hegy csúcsára,
és ott most boldogan füvet legel.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.20. @ 15:24 :: George Tumpeck