Itt vagyok
– hol is lennék? -,
a körvonalamba zárva,
s kiszuszog bel?lem
az élet némasága.
Így vagy úgy,
– e sejtés dadog -,
de magunk leszünk mind.
mint az esti csillagok.
Ember vagyok,
isten a mércém,
hozzá verem szavam,
s a végtelen szélén
mosom tisztára magam.
A szél szélén megállva
utam elfogy, ime ennyi,
s nagyot ásít alattam
a suttogó sima semmi.
Itt vagyok,
a Nap a szívem,
s benne dobog a Hold,
és ami neked nincs,
az nekem sose volt.