Ez is hazafelé született.
Télbe hullik az év,
felh?ket húznak az égre
a gyárkémények,
sálba borítasz, s ma végre
nem engedsz sehova.
Dúdol a szél
a kémény peremén,
azt mondtam
lámpás ez a ház
az éji sötétben,
nevettél, s vissza súgtad
együtt vagyunk
a lángja.
Multak az órák,
mi vártuk mit igérnek,
-csak hulljon a hó!-
közben nöttek az árnyak,
s mikor a falig elértek
megdermedt szánkon a szó.
Ott ért minket az álom
a félhomály közepén,
ránk nézett akkor a Hold,
s azt mondta
nem számít ma a hó,
csak te meg én.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.13. @ 21:51 :: grim