Mikor visszatért, a hiénák még mindig
lakmároztak a testeken…
A varjak a sorukra vártak odafönt, örvénylett
a végzet fekete köre.
Visszatért, de a lakoma még mindig nem ért véget,
nem némult el semmi, nem menekült el semmi,
semmi sem tehette.
Kénillat keringett a számok és a lények zavaros
tengere felett, a lakmározás pedig
egyre tartott, túl a téren és az id?n.
Visszatért, de csak azt láthatta,
hogy a hiénák két testet zabálnak fel.
Az egyik az övé volt.
A másik…
A másik nevére még azt hitte,
emlékszik, pedig már
rég nem emlékezett.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.25. @ 23:53 :: Kántás Balázs