Ujjaitok között marék gyurma,
alakját vesztett furcsa forma,
kezeitek alatt, mégis mi vagyok?
Zsírfolt, mit a papíron hagyok?
Láttok ti engem?
Hallotok ti engem?
Éreztek ti engem?
Én nem, én nem értem az embereket!
szeretném
Sóhajuk, jajuk mentén,
ritmusuk rendjén,
kacajuk csapdájában,
kacatjuk egy ládába összeburogatva,
fenekét kutatva
válogatom fiából,
szépet a hitványtól,
egészet a félt?l,
eszem tenyeréb?l.
(köztetek maradva)
Láttok majd engem?
Hallotok majd engem?
Éreztek majd engem?
szeretném
Ha készre n? a masszából
egy majdnem bátor,
énekl? sell?,
vagy szirén, vagy amit csak akartok,
hogy a lilás-ködben pihen? partok
visszhangozzák majd pusztuló dalom
a meredek, kemény sziklafalon.
szeretném
Tudni még elevenemben,
hogy
láttatok,
hallottatok,
éreztetek
engem!
Legutóbbi módosítás: 2007.12.08. @ 18:57 :: Kerekesné Varga Veronika