Asztalomra
csillagot – kett?t – lopott
a csíntalan hajnal,
homlokomra
csiklandós csókot lehelt
szilánkos álmokkal…
…dereng, hogy az utcákat róttam
fényes oldaladon,
lehet, hogy az ajkadat majszoltam
terített asztalodon...
…vagy egy koncert lehetett
szórtál színes üvegcserepet,
én pedig örültem, mint egy gyerek
(örültem neked)
Lehet, hogy csak mesebolt,
lehet, hogy homályos folt,
lehet, hogy hol nem volt,
álnokok
ezek a
lopott dallamok
és a
csillagok,
miket a hajnal hozott
fázós, fénytelen asztalomra.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.01. @ 11:16 :: Kerekesné Varga Veronika