A játszma
valamikor játéknak véltem
s mártogattam mélyébe elmém
serényen
mint kiflim végét csuprom forró tejébe
szerényen
sorakoztak a kiütött bábuk
ma már tudom
haldokló ágyúk
a tábla szélén egymásra borultak
világtalan
okultam én is vakon
kitapogattam a mez?ket
s a megfáradt bábukat sorra
begubóztak
bábozódtak
míg rángatta tábláját alám
a vén csaturanga
lépésre kényszerítve
vagy térdre
ma is szánalmas a királyszárny
és sáncolásom hosszú
mi vár ránk
bár a király -a másik-
szárnyal
ezer fórral sem túl magasra
roskadoznak a falak alatta
megbolydult az alagsor
és odaát az alapsorban
tisztté válik minden parasztom
fecskéket rügyeznek a bábok
rajzanak füstös villákkal csatasorba
új játszma érlel?dik tavaszra
és akkor az id? is megáll majd egy
susztermattra
en passant
