Álmodjunk hozzá lilahagymát
miazmás lég
hol a gyertya még ég
fejemet kiemelem
nézetni szemeim látón
ért? kijózanodásra várón
a körhinta kábulat ámít
gondolák kénjét érzem
szivárog mint mofetta kéje
sárga lepedéke
az élet határán
falnak vetett háttal kérdem
hol halnak el az igazságok
nem suhanó nyilak által
álnok ragály ha vöröslik
shivák homlokán
a fert?z? igék által
ringlispil játék
s mi apró szerei a játékszereknek
játszunk játszatnak
megtehetik
befizettünk egy menetre
kett?re
körbe körbe
bólogatnak a jancsik
kelünk fekszünk hajbókolunk
kalapunk a kalaptartón szárnyas hangyák fészke
rajzásra készen
tán hinni kéne
a fert?z? igékben hinni kéne
oly kitartóak
itt masíroznak közöttünk rendre
tapossák kertünket
az enyémet a tiédet
és a szomszéd határban is dúlnak
a súlyos kopott talpak
tarolnak
s ha kémények füstje is görnyed
pitvarba szorul a jaj
az álnok igék masíroznak
mint konok faszegesek még mindig masíroznak
s ha volt reményem
csak pislákolt bennem hitem
hittem
hogy elkopnak a kaptafák
a botok a sulykok az ostorok
és mind a rokonok
már látom tévedésem
belátom
csak körhinták pörgetnek körbe körbe
és ismétl?dnek a vásznak
mint óriásplakátok sunyi vicsorogása
a reinkarnált jelszavak tudathasadása
zsíros kenyér mámor
gyerekek
álmodjunk hozzá lilahagymát
