merengek
itt
házam küszöbén
alkonyba mártott
tekintettel
szórom
udvaromra
méla búmat
megcsap már
?sznek lehelete
hínárt sodró félelme
kap belém
kósza szél
oson felém
s mint partra vetett
kék palack
homok foglya
marnék még
tátongva
ráborulok zokogva
súrolt
grádicsomra
közönyös rítusom
ostoba fortélyom
rabja
elveszett lépéseim
kutatja
terhek hevederén
húzok
még egyet
nézem kezemet
a hevederen
húzok
még egyet
töml?m vize
elillant
forró napok
izzó katlanán
párolgott szellemem
magasba szökkent
tehetetlen
sírja könnyeim
vissza rám
égnek vérz?
köpenye
portám kövére
teríti fájdalmát
alkony pírja
mosolyog rám
s elém helyezi
az éj els?
csillagát
