Mihó néni mostanában gyakran hallotta a szférák zenéjét. A csodálatos, hívogató dallam hol innen, hol onnan szólalt meg, legutóbb például a tejfölösdobozból, amikor kinyitotta a h?t?szekrény ajtaját. De hallotta már a teag?zzel felszállni vagy ezüstösen csilingelni a vízcsapból.
Az id?s zenetanárn? bizonyos volt abban, hogy földöntúli zenét hall, hiszen a bel?le áradó nyugalom és varázslatos szépség nem lehet emberi elme szüleménye.
– Ugye te is hallod, Géza? – fordította fejét a reggeliz?asztalnál férje megüresedett széke irányába. Épp egy éve, hogy egy holdtalan decembervégi hajnalon nem ébredt fel többé. Mihó néni azóta is megterített neki minden vasárnap, ugyanúgy, mint azel?tt majd ötven éven át.
– Ma vadast f?zök zsemlegombóccal – motyogta maga elé -, amit úgy szerettek Zolival.
Miután kora délutánra hazabuszozott a temet?b?l és megebédelt, Mihó néni rendet tett a konyhában, majd egy könyvvel a telefon mellé kuporodott. Az évfordulón még a szokásosnál is türelmetlenebbül várta fia hívását. Legalább távolban él? unokái hangját hallja, ha az új állás miatt idén nem is jöttek haza az ünnepekre. A lámpafénynél nehézkesen olvasott, mégis kellett valami, hogy elnyomja a nyugtalanságát. Kés?bb a tévét is bekapcsolta.
Egész délután a kisasztal mellett gubbasztott, de csak szürkületkor keseredett neki igazán. Zoli ilyenkorra már mindig hívta. Lehet, hogy be kellett mennie az irodába, csitítgatta magát, aztán az id?s asszony mégiscsak sírva fakadt. Egy óra is eltelt mire úgy ahogy ismét összeszedte magát.
– A gyógyszerem – jutott hirtelen az eszébe, és átcsoszogott a másik szobába az éjjeliszekrényhez. Amint leemelte a m?anyag gyógyszeres doboz tetejét, ismét felcsendült a jól ismert, elragadó dallam.
– A szférák zenéje! Milyen különös, csodás kíséret lenne… – merengett Mihó néni hosszasan, a dobozt már-már der?sen forgatva kezében. Még akkor is mosolygott, amikor negyednap a szomszédok rátaláltak.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.27. @ 10:38 :: Magyar Csaba
