Gondolatok peregnek
Mint némafilm
Es?cseppekként koppannak
Megint
Pörögnek és perdülnek
Mint szárnyaszegett madár
Nincs más csak a végtelen határ
Ott a végtelenben várlak téged
A s?r? ködöt elmossa a lényed
S pilleként szállok hozzád
Kis óceán . . .
Habodban lubickolnék
Elmerülnék mély vízében
S érezném sós ízében
Azt a végtelen nyugalmat
Amit csak Te adhatsz nekem.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.19. @ 14:24 :: Perván Viktória