Szonettek a színekr?l. A negyedik a VRS.
Nézd, hogy elfáradt az esti Napkorong,
és már várja az éjjeli nyugalom;
aztán mély álmából kelve szirmot bont
a felh?k szélén egy h?vös hajnalon.
Te is elmész egyszer, vakhited megd?l;
véred lüktet az eredben s megérted,
az ostoba fegyver ütötte sebb?l
lassan szivárog a múlandó élet.
Te is elfáradsz, nem tehetsz ellene,
de addig is élvezd a nyári mez?t,
s jusson eszedbe a parázs melege,
mi otthon fogad a kandalló el?tt.
Kegyetlen Úr a Mars, a Vörös Halál…
Ám az élet mindig a nyomában jár.
2007-12-11 (2005-08-01)
Legutóbbi módosítás: 2007.12.11. @ 21:25 :: Rácsai Róbert