Ibolya néni!
Tudom, új még a csend.
De ugyanúgy megismerheted Ã??t,
mint pár perccel ezel?tt.
Ne tessék félni
a rideg temet?t.
Csak átruházás minden.
A bakfis, miniszoknyáját
feláldozza egy nagyestélyiért.
Pár perc. Aztán kérdi:
Miért? Vajh, miért?
És máris, – mint a szomszéd –
kapható bármire.
De – bár most kéne csak –
nincs nagyestélyije.
Pedig van, de senki
– bár mindenki tart számon –
egy sem kérte T?led
számon e világon.
Pedig ez a ruha
– régóta b?r rajtad –
árnyat és fényt adott.
Most már merev ajkad.
S a levetett b?r
– a fájdalmas vedlés –
tudod Te azt régen,
olyan, mint aszkéta
atlétának edzés.
Jaj, persze, hogy tudod.
Hisz a tört b?r alatt
barlangok, új egek
milliárdja fakadt!
És akartad, vagy nem,
a szakóca szépen
gömbbé formálódott.
Hibátlanul. Épen.
Hát lépd át a kaput.
Nálunk karácsony van.
Ünnepeljünk együt.
Segíts.
Hatalmad van?
Legutóbbi módosítás: 2007.12.21. @ 00:43 :: Sárosi Attila