Segíts nekem! *
Gátlások láncait
széttörni képtelen vagyok,
boldogtalanul múlnak a napok
nem szólok én, zavartan hallgatok,
közben iszonyú magányos vagyok.
Kár minden szóért, kár a könnyekért,
Átnézel rajtam nap mint nap. Miért?
Csak mert sokkal nagyobb hévvel égsz
már senkitől és semmitől se félsz?
Tudom apró porszem vagyok csupán,
utolsó hang egy néma zongorán.
Kiapadt forrás, elszáradt virág,
kin átgázolhat az egész világ.
Nézz rám még egyszer
emelj fel a porból,
ragadj ki ebből
az elátkozott
korból,
vegyél karodba,
ringass csendesen.
ölelj magadhoz újra Kedvesem.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.05. @ 08:16 :: Szeibert Éva
