– Megvártál?
Kérdezed mikor belépsz a szobámba.
– Elfelejtettem. Elfelejtettem mindent abban a két percben,
míg elhagytál.
Elfelejtettem a szavakat, elfelejtettem a nevem.
Egy pillanatra a világot magadra húztad és kivitted.
Most belépsz és kérdezed, hogy megvártál-e?
Zavartan azt mondom, nem. S te elszaladsz. És megint.
Itt vagyok egyedül a mit sem értés otthonában.
keresem a teret, s kapálózok mind hiába.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.20. @ 16:38 :: Szendrői Csaba